Futár Zsófinak az Instagram bejegyzéseit szerettük meg. Kerek, emberi, felkészültségről árulkodó írások. Az egyik – számunkra legemlékezetesebb – posztja, amiben arról írt, hogy az édesapjánál milyen kihívásokkal és sikerrel járt a táplálkozás megváltoztatása. Mi is próbáltunk a szüleinknél változásokat elérni, így testközelből ismerjük ezt az élményt. Zsófi funkcionális életmód- és táplálkozási tanácsadóként dolgozik, és interjúnkban mesél arról, hogyan, miért lépett erre az útra, és milyen változásokat hozott az életében az, hogy tudatossá vált a testére, a táplálkozására fordított figyelem.
Mi indított arra, hogy tudatosan a táplálkozás felé fordulj?
Régóta foglalkozom az egészségem megőrzésével és ezen belül a táplálkozással, illetve a sporttal is. 2004-ben rosszindulatú nyirokdaganatot diagnosztizáltak nálam az orvosok, amit egy közel fél éven át tartó kemoterápiás kezelés követett. Sajnos ez a fajta kezelés nem csak a gonosz, rossz sejteket pusztítja el, hanem a jókat is, így a felépülés sem megy egyik pillanatról a másikra. Akkoriban a sportba, pontosabban a kosárlabdába menekültem, NB II-ben volt szerencsém játszani, ami remek stresszlevezetésnek tűnt.
A gimnázium után, Münchenbe költöztem és elkezdtem gazdasági szakon folytatni a tanulmányaimat. A háztartást ekkor már egyedül vezettem és elkezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mi kerül a tányéromra. Azóta természetesen rengeteget változtak és tisztultak az étkezési szokásaim, de ennek ellenére, 2015-ben nálam is felütötte a fejét, a sokak által közelről ismert kórkép, a pajzsmirigy alulműködés. Ez persze újabb csavart hozott az életembe és természetesen a hozzáállásomba is.
Az egyetem után, informatikai szektorban helyezkedtem el mint projekt menedzser, de nem igazán tudtam kiteljesedni ebben a munkakörben. Sikereket hozott azonban az a fajta tanácsadás, amit az egészséges életmód kapcsán osztogattam a hozzám közelállóknak. Ez volt az a pont, amikor éreztem, hogy lépnem kell. A betegségem óta szerettem volna valami olyat csinálni, amivel támogathatom,segíthetem mások életét, és azt hiszem, funkcionális táplálkozási tanácsadóként elértem ezt a célkitűzésemet.
Milyen utat jártál be azóta (azt írod: „Évekbe telt, mire megismertem a testem és a betegségem velejárói – mi történt egészen pontosan ezen az úton?”), mit fordított (ha fordított) a gondolkodásodon, életfelfogásodon?
Amikor a pajzsmirigy alulműködésem tüneteitől szenvedtem, nekem senki nem tudott segíteni. Hiába kértem orvosi, edzői segítséget, egyik sem hozta meg a hozzá fűzött reményeket és az áttörést a közérzetem javításában. Saját magamon kísérleteztem a diétákkal, a különböző élelmiszerekkel, mozgásformákkal, illetve saját magamat kellett képeznem ebben a témakörben ahhoz, hogy megtaláljam a megoldást. Azt hiszem erősebb, kitartóbb és magabiztosabb lettem az évek során és felismertem, hogy mekkora segítségre van szüksége az embereknek a mindennapjaik helyes kialakításában, legfőképp a táplálkozásban.
Mikor döntötted el, hogy a táplálkozással hivatásszerűen szeretnél foglalkozni, és ennek milyen állomásai voltak?
Tavaly nyáron hoztam meg ezt a döntést, akkor iratkoztam be az első iskolába és tettem fel mindent egy lapra, ami a karrierutamat illeti. Ez a hivatás hatalmas felelősség, állandó továbbképzést és tanulást igényel, így azóta is folyamatosan képzem magam ebben a témakörben.
Tulajdonképpen mit jelent a „funkcionális táplálkozás”?
A funkcionális medicina a betegségek gyökerét keresi és a szervezet egészét vizsgálja, nem izolált tünetekre koncentrál. Célja a betegség összes okának megszüntetése, illetve ha erre nincs lehetőség, akkor az életminőség javítása és az egészségromlás megakadályozása. A funkcionális medicina egyik eszköze a funkcionális táplálkozás, mely holisztikus szemlélettel ad terápiás, diétás útmutatást, miközben figyelembe veszi az egyén célját, problémáját, életmódját, környezetét, egyéni adottságait, anyagcseretípusát, hormontípusát, egyéni érzékenységeit és egészségügyi kihívásait.
Ezek a táplálkozással kapcsolatos tanácsadó programok miben különböznek a korábbiaktól, és mikorra tehető ennek az új megközelítésnek az elterjedése?
A különbség abban rejlik, hogy a holisztikus szemléletmód és a funkcionális eszköztár valóban teljesen egyénre szabott útmutatást tesznek lehetővé, ez pedig elengedhetetlen a tartós sikerhez és a vitalitás visszanyeréséhez. Ez nem egy újabb divatos irányzat, ami majd a egy-két éven belül feledésbe merül, hiszen ez tudományosan alátámasztott tényeken, kutatásokon alapszik és én titkon remélem, hogy idővel egyre szélesebb körben alkalmazzák majd.
Tudomásom szerint már az 1900-as évek elejére visszanyúlnak azok a publikációk, melyek a vegetatív idegrendszer és a táplálkozás közötti kapcsolatot boncolgatják, az 1970-es években pedig Dr. William Kelley volt az, aki előszőr megalkotta a típusnak megfelelő táplálkozás rendszerét.
Az 1960-as években, Dr. George Watson szintén publikált egy könyvet, “Nutrition and Your Mind” címmel, melyben bemutatta a táplálkozás és az égetőrendszer közti összefüggéseket.
1987-ben, mintegy 20 éves kutatás eredményeként, Dr. William L. Wolcott publikálta könyvét, mely a Metabolic Typing címet kapta. Wolcott egymás mellett alkalmazta Watson és Kelley rendszereit, elméleteit. Észrevette, hogy ahol az egyikkel sikereket ért el, ott a másikkal nem, és végül azt a felfedezést tette, hogy az égetőrendszer és a vegetatív (autonóm) idegrendszer között is van dominancia, ami pontosan meghatározza egy adott személy táplálkozási típusbesorolását.
Te hogyan választod ki, kitől tanulsz?
Magyarországon nem sok lehetőség van a funkcionális táplálkozási ismeretek elsajátítására, de szerintem nem túlzás, ha azt mondom, hogy Szántai Zsolt (BodyWakes) és Bartha Ákos (Táplálkozás Beállítás) csapatai elképesztően nagy tudással rendelkeznek ebben a témakörben, és szerencsére képzéseiken át is adják ezt a tudást a hallgatóságnak. A képzések mellett könyveket, szakcikkeket olvasok és természetesen nem elhanyagolható a munkával megszerzett rutin sem.
Lehet tipizálni, hogy mik a leggyakoribb nehézségek a hozzád fordulók számára az életmódváltásban? Hogyan tudod ezeken átsegíteni őket? Vannak erre praktikák? Mit akarunk a leginkább megúszni?
Véleményen szerint az életmódváltás nem egyszerű és nem is megy úgy, hogy kinézünk rá egy hétfői napot a naptárunkban. Talán a legnagyobb kihívás elfogadtatni az emberekkel a lemondásokat és egyben megértetni azt, hogy a befektetett energia mind megtérül az idő múlásával. Mindemellett jellemző, hogy azonnali eredményt várunk, de hosszú évek romboló munkáját nem lehet 2 nap alatt helyreállítani. A kommunikáció a leghatékonyabb “fegyverem”, ezért a vendégeimmel szinte napi kapcsolatban vagyok. Fontos, hogy legyen valaki mellettük, aki a botladozások és hasra esések ellenére, újra és újra a kezét nyújtja és segít ismét talpra állni.
Amikor valaki hozzád fordul, változásra van szüksége, akkor ebben a rendszerben, folyamatban szükség van orvosra is?
Én nem vagyok orvos és a kompetenciáimban nem is szerepel a pontos diagnózis felállítása. Az általam végzett tevékenység, szigorúan közérzetjavító szolgáltatásnak minősül. Amennyiben a vendégeim rendelkeznek laborlelettel, azt szívesen megnézem, hiszen rengeteg összefüggésre és kórképre tudok belőle következtetéseket levonni, de a diagnózist mindig az orvosnak kell felállítania. Nem egyszer előfordult már, hogy elküldtem a vendégeimet orvoshoz, mert úgy ítéltem meg, hogy szükség van rá. Szívesen dolgoznék orvosokkal együtt, mert hiszem, hogy a szolgáltatás úgy lenne kerek egész.
Viszonylag sokféle táplálkozás-tudatos irány elérhető ma már, és néha nagyon nehéz eldönteni, merre induljon az ember – hogyan érdemes ezt elkezdeni?
Különbözőek vagyunk, ami az egyik embernek jó, az a másiknak nem fog sikert hozni. Ha valaki szeretne megbizonyosodni róla, hogy az általa választott életmód milyen hatással van a szervezetére, szerintem mindenképpen érdemes egy táplálkozási tanácsadáson részt vennie. Ahogyan már korábban is említettem, a holisztikus szemlélet lehetőséget ad arra, hogy az egyedi sajátosságok figyelembevétele mellett, a funkcionális táplálkozás eszközeit felhasználva adjunk táplálkozási tanácsokat.
Persze vannak ökölszabályok, amiket érdemes az életmódváltással fokozatosan bevezetni a mindennapjainkba. Ilyen például a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, az antitápanyagok kiiktatása vagy legalább drasztikus mértékű csökkentés, ilyen többek között a cukor, glutén, tej és tejtermékek, szója. Véleményem szerint ezek mind nagyon fontos lépések és figyelembe vételük nem megy mindenkinek egyik napról a másikra. Persze nem is ez a cél.
Mit jelent számodra a szabadság?
A szabadság nekem nem a korlátok és határok nélküli életet jelenti. Számomra a szabadság nem más mint tudás, ami lehetővé teszi, hogy azzá váljunk, akik lenni akarunk.
