Az ‘Élj szabad szájjal’ interjúsorozatunk most következő interjúalanyával vállaltan elfogult vagyok. Asztalos Eszter kettlebell edző szelíden, de határozottan vezetett vissza a hétköznapi sport (életmentő) világába, tette mindezt úgy, hogy közben megszerettetett velem egy olyan mozgásformát, amiről tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna azt sem, hogy kipróbálom majd. A praktikus nagyszerűségeken túl azt is el kell mondani Eszterről, hogy nem csak edzőként felkészült, de emberként is nagyon figyelmes szakember, pontosan tudja, felméri (azt hiszem teljesen ösztönösen), hogy kinek milyen motivációra van éppen szüksége, mennyire van jelen fejben az edzésen, mivel akadt el vagy miért kapott épp szárnyakat. A személyének köszönhetően pedig nagyszerű csapatok verbuválódnak köré minden edzésre. És akkor innen át is adom a szót neki.
14 év után, 2 kisgyerekkel egy irodai munkát váltottál le az edzősködésre. Volt benned bizonytalanság, félelem vagy inkább azt érezted, ez a te utad és a HR volt a kitérő?
2015-ben történt a nagy váltás, és egyáltalán nem bántam meg. Ugyanolyan izgalommal ugrottam neki az edzősködésnek, mint előtte bármelyik új munkahelynek, vagy munkakörnek. A leginkább a vállalkozói léttől tartottam, az teljesen új volt, nem is igen láttam mintát a közvetlen környezetemben. Aztán kiderült, hogy a baráti körben sokan váltak alkalmazottból vállalkozókká, és velük beszélgetve a félelmek csökkentek. Az újdonság miatti izgalom, a tudat, hogy azt fogom csinálni, amit szeretek, elhalványította az aggodalmakat.
A HR-t sem nevezném kitérőnek, mert akkor és ott abban az életszakaszomban sok értéket, örömet és nagyon sok tapasztalatot szereztem a munka világáról, az irodista életformáról, a multi környezetben. A munkaerő-felvétel részeként a 14 év alatt rengeteget interjúztattam és a motiváció, valamint ösztönzés-elemzése része volt a munkámnak. Ezeknek a tapasztalatoknak bizony most is hasznát veszem a tanítványok céljainak megértésében, látom, mikor kell őket bátorítani, vagy éppen óvatosságra inteni.
Ha össze kellene hasonlítanod azt a 14 évet, amíg irodában dolgoztál, és azt, ahogyan most, edzőként élsz, akkor mit mondanál, mik számodra a legfontosabb változások?
Óriási a különbség! Pályakezdőként meg, személyiségemből fakadóan is, nekem nagyon megfelelt, hogy alkalmazottként és csapatban dolgozhatok, része lehetek egy nagy egésznek és a tudásmegosztásnak. Mindig nagyon jó kollégáim voltak, akikkel mindez kiválóan működött, illetve a vállalati kultúra is nagyon támogató volt. Aztán egyre inkább szembesülnöm kellett azzal, hogy nem tudok annyira részese maradni a családi életemnek, amennyire szeretnék. Hosszúra nyúló munkanapok, hétvégére is hazahozott munka, nem tudok akkor szabit kivenni, amikor akarok, folytonos alkalmazkodás – kezdett mindez teher lenni.
Most edzőként a magam ura vagyok, én osztom be az időmet, és jelen vagyok a családomban testestől, lelkestől. Az uram humora és tinédzser korba lépő fiaim huncutságai nagyon szórakoztatóvá tudják tenni a hétköznapokat is. Sokkal teljesebb így az életem.
Az edzésekre való felkészülés, tervezés, aktívan tartja a kreativitásomat és a tudásvágyamat, mindezt a saját tempómban. Bár edzőként már nem jár éves bónusz, vagy projekt jutalom, de sokkal lelkesítőbb a tanítványok elégedett visszajelzése.
A bemutatkozódban azt írod: „nagyon tudom motiválni a velem edzőket, hogy ne adják fel, bírják végig csinálni az edzésprogramot„. Én is azt tapasztaltam, nagyon figyelmes és konstruktív edző vagy. Honnan tudod, kinek mire van szüksége? Vagy alapvetően van egy közös halmaz, ami mindenkinél működik?
Minden hozzám érkező tanítványtól megkérdezem még a közös munka elején, hogy mi a célja, mit szeretne elérni a rendszeres edzéssel. Illetve az edzések elején is többnyire megkérdezem, hogy vannak, de legtöbben kérdés nélkül is jelzik, mennyire terhelhetőek aznap. Amit pedig már megtanultam az évek során, hogy megkülönböztessem, vagy teszteljem, hogy valódi problémáról vagy csak pillanatnyi akaratgyengeségről van szó és ilyenkor ébresztgetem a harci kedvet. De egy összeszokott csapatban az igazi motiváció a társaktól érkezik: „na gyere, nyomjuk együtt!!!”
A közös halmaz is létezik, bármi is a cél, ez pedig a funkcionális erő növelése, hisz a kettlebell alapvetően erre a legjobb. De ha valaki erős, az sokkal jobban hozzásegíti a céljai eléréséhez, legyen az fogyás, izomépítés, szálkásítás, vagy állóképesség.
A 25-30 perces kettlebellel végzett intenzív edzésterhelést követően még 24-48 órán keresztül folytatódik a zsírégetés – ezt olvasom a honlapodon. Ezért választottad a kettlebellt?
Ezt a tényt akkor még nem ismertem, amikor elkezdtem bellezni. Tini koromban versenyszerűen atletizáltam, heti 5-6 edzés mellett eszembe se jutott a kilókkal foglalkozni, vagy azzal, hogy mit hogyan ehetek, mert a rendszeres, intenzív sport az étvágyat szabályozó hormonokat meg a boldogság hormonokat is egyensúlyban tartotta. Mikor szülések után új sportot kerestem, akkor a vezérelv az volt, hogy rá tudjak „kattanni” a mozgásformára. Visszahozza azt a lelkesedést, amit fiatal atléta koromban éreztem, mikor edzés után már azt vártam, mikor lesz a következő. Bátyám mesélt nekem a kettlebellről meg a Strong First edzésrendszeréről, arról, hogy milyen gyakorlatok vannak, mennyire fontos mindenki számára, hogy erőssé váljon, ne csak kitartóvá, mert akkor jobban bírja a mindennapi élet terheléseit is. Úgyhogy Google barátom segített további információkkal, mint a hatékony zsírégetésről, ülő életmód ellensúlyozásáról, és ezekhez hasonló dolgokról. Találtam is a munkahelyemhez közel ebédidőben egy kezdő csoportot.
Ma már az edzések és a táplálkozás esetében is egyre gyakrabban halljuk a „funkcionális” jelzőt. Mit jelent ez tulajdonképpen, ha mozgásról beszélünk?
Az emberi csontozat, izomzat, inak és egyéb mozgást támogató lágyszöveti rendszerek, valamint természetesen az idegrendszer és a hormonrendszer is az évmilliók során nem véletlenszerűen alakultak olyanná, mint amilyenek a ma élő emberben. Őseinknek elég erősnek, gyorsnak, és kitartónak kellett lenniük ahhoz, hogy életben maradhassanak, és évezredek múlva megszülethessünk és életképesek legyünk mi is.
Az emberi szervezet járásra, futásra, ugrásra, guggolásra, mászásra, tolásra, húzásra, cipelésre, fordulásra, gurulásra, függeszkedésre van optimalizálva, ez az elsődleges funkciója. Ezeket tekintjük funkcionális mozgásoknak. Táplálkozásunk is eredetileg azt szolgálná, hogy a táplálékból származó energia mindig akkor és ott álljon rendelkezésre, ahol éppen szükség van rá. A ma élő városi ember ezekből szinte csak a járást és esetleg a cipelést tartotta meg, azt is csak elenyésző mennyiségben, gondoljunk csak a napi aktivitásainkra. Az aktív órák legnagyobb részében ülünk, aminek következtében a nem használt funkciókhoz rendelt eszközeink egyszerűen sorvadásnak indulnak, és betegségek előidézői lesznek. Funkcionális mozgásokkal, megfelelő terheléssel, ezek a káros folyamatok visszafordíthatóak. A kettlebellel végzett gyakorlatok pedig pont azokat az alapvető mozgásmintákat terhelik, amire a természet eredetileg is kitalált minket.
A családodnak is készítesz edzéstervet vagy nincs ilyen kötelező családi egészségprogram, hanem mindenki úgy mozog és eszik, ahogy neki jólesik?
Ez utóbbi az igaz. Fontosabb az együtt töltött minőségi idő, és hogy amit csinálunk, azt szívesen csináljuk. Hiszek azért a jó példa erejében is, bár hajlamos lennék erőltetni bizonyos szabályokat, szerencsére az én jó uram ellensúlyozza a vaskalaposságomat, és leállít, mielőtt a gyerkőcök megutálnák azt, amit épp le akarnék nyomni a torkukon, akár étel, akár program. Egy kötelező dolog azért akad, ez pedig a kirándulás. Igyekszünk minden hétvégén kiszabadulni a panelkockából, és térben is, időben is szabaddá válni. Ez jelentheti azt is, hogy gumicsizmában gázolunk a Szilas patakban itt a város határában, vagy olykor beleszakadunk a befagyott pilisi patakokba és vizes zokniban erőltetett menetben, de nagy röhögések közepette érünk vissza az autóhoz. Ilyenkor természetesen belefér az ilyen olyan burger menü cukros üdítővel.
A napi fekvőtámasz rutint viszont az Apjuk vezette be a család életébe, én csak technikailag javítgatom, ahol szükséges.
Milyen terveid, céljaid vannak?
A célom az, hogy „ha fiatalabb nem is, de erősebb legyek”, és ezt töretlenül fenntartsam. Szeretnék minél tovább aktív maradni edzőként, és nőként is – annak minden szerepében. Én úgy képzelem el a jövőmet, hogy még nyugdíjasként is edzősködhessek és meggyőzhessem az embereket arról, hogy a minőségi idős kort még 40 évesen sem késő megalapozni, de minél hamarabb kezdjük, annál jobb.
A funkcionális fittség világában szeretném tovább képezni magam, a sajáttestsúly, mert az mindig kéznél van, és sok egyéb eszköz használatára, valamint Senior trainer képzésem is szeretnék majd részt venni a közeljövőben, mert ebben nagy potenciált látok.
Mit jelent számodra a szabadság?
A szabadság azt jelenti számomra, hogy szabadon dönthessek saját sorsomról, miközben tiszteletben tartom a többi ember ugyanilyen törekvését, mindezt annak tudatában, hogy a döntéseimnek nemcsak az én sorsomra van, lehet hatása. Ha az embernek nincs meg a kellő nyitottsága, tudása, környezetének megismerése, muszáj elfogadnia és betartania azokat a szabályrendszereket, amik segítik abban, hogy szabadsága gyakorlásával ne okozzon másnak kárt, vagy ne akadályozza más szabadságát. Ha tetszik, ha nem, egy rendszer részei vagyunk, szabadok akarunk lenni, de felelősségünknek is legalább ennyire fontosnak kellene lennie.
